Csak egy átkozott lány vagyok,
A poros múltadból,
Csak egy lidérc,
Melyet elfelejtenél...
~Szenvedni úgy, hogy senki se lássa
Szenvedni úgy, hogy senki se tudja
Kezdenek a dolgok megjavulni,Már nincsenek olyan rossz napjaim.Mindeneggyes nappal jobban megértem:Ez a sok rossz mért történhetett,Hogy mért pont nekem kell szenvednem,S a mondatot, hogy felnőtt leszek.Unalmamban sokszor irogatok.De a teljes igazat sosem mutatom, Nem írom le sérelmeimet,Inkább elfelejtem őket.Miket az évek során elszenvedtemAzokra csak részben emlékszem.Sokszor mondták, hogy gyenge vagyokMégis mindennap felállok és itt vagyok.Van bennem düh, méreg, szeretetEgy helyen összpontosulak: A Szívemben.Mégsem látszik rajtam az a sok átsírt éjszaka,Még itt vagyok és élek, még nem adtam fel!De néha elszégyellem magam azon tetteim miatt,Melyeket magam ellen megcsináltam.
Felállok a padlórólMég akkor is ha visszanyomsz,Nem fogok behódolni,Nem fogunk játszadozni.Elfelejtlek örökre,Mintha ez nem történt volna meg.Nem ismerlek meg az utcán,Elmegyek melletted szimplán.Eltűnsz a ködben,Mint egy szellem.
Hogy lehettem ilyen hülye?!Hogy hihettem neked?!Bíztam benned, szerettelek,Te meg csak húzod az idegeimet.Tudtad, hogy fontos vagy nekem,Hogy labilis a természetem,Főleg ha veled vagyok, rád gondolok,Te meg csak az agyamat húzod!Kihasználsz, összetörsz,Minden pillanatban elgyötörsz.Vétettem ellened, hogy ezt érdemlem?!Vagy csak szimplán szemét vagy velem.....
Fáj, hogy piszkálsz,Abba hagyhatnád már.Miattad magam bántom,De te ezzel nem foglalkozol.Ha meghalnék sem venéd észre, Hogy eltűntem mellőled.